Hmm...mióta is nem jártam erre? Cirka 3 hónapja? xD De drágalátos szeptember utolsó napján megtisztelem azzal a blogot (és netán azt aki olvassa), hogy rövid összefoglalót tartok. :-D Csak úgy népuntatás céljából...
Hol is kezdjem.... nem jöttek be a számításaim... igen, ez talán a legenyhébb kifejezés amit találtam. Minekután bemutattam a pofikámat a "leendő" munkahelyemen a potenciális főnökömnek biztosra vettem, hogy a meló a zsebemben van, hiszen eléggé bizakodó volt velem szemben és ígéretet tett arra, hogy telefonon értesít, hogyha mennem kell az első próbanapomra. És azóta is hív... és hív... és hív... és hív.... Egyszóval úgy július közepén rájöttem, hogy ezt nem igazán nekem tartogatta az élet, pedig úgy vágytam erre a munkára. (Innen is puszilom) De nem ülhettem tovább a babérjaimon üres zsebbel, ígyhát elkezdtem a neten kutakodni, hátha valami gyöngyszemre akadok. Ez első körben eredménytelennek bizonyult, ámde egy idő után úgy döntöttem, hogy olyan teszek mint még soha és belevetem magam életem első munkaközvetítős küldetésébe...nem kellett volna. Előszöris rögtön a helyszínen lehúztak 6000 Ft-tal. Nem is ezzel lett volna a baj, hiszen számítottam természetesen díjra, de ennyire azért nem. Dehát kétségbeesett ember módjára egy kis kölcsön segítségével azt mondtam áll az alku. Szépen, ahogy a Nagy könyv-ben meg van írva odaadták a listát és biztosítottak arról, hogy innentől kezdve 3 hónapig (közös megyegyezés alapján, hiszen általában ezen időtartam egyetlen hónap) küldik a hírdetéseket, ahonnan kedvemre böngészhetek. Jólvan, jólvan, talán mostmár van fény az alagút végén. Kezdjük ott, hogy a listán szereplő munkahelyekre vagy 18 év feletti, vagy gyakorlattal rendelkező diákot kerestek, netán a kettőt együt... csodálatos! Én zöldfülű kiskorúként nem nagyon rúghattam labdába. Ám találtam egyet ami megfelelt és még aznap felkerestem a helyet, mert nehogymár valaki elhappolja előlem at egyetlen lehetőséget. A hely egy nagyon alsóhangos gyrosos-pizzás hogyismondjam.... üzlet volt, az étterem kifejezés egyáltalán nem illett itt a képbe, még a pizzázó sem nagyon, dehát valahogy hívni kellett szerencsétlent, ott az "étterem" titulust tudhatta magáénak. Fizetés szar....főnök kicsit dilis...de végülis sikerült itt eltöltenem nyaram további részét. Eleinte még ketten húztuk az igát, de kb. 2 héttel később már egyedül kellett nyomnom az ipart....nem is értem komolyan mondom... >.< Aztán kb. augusztus közepéig húztam ki ott, a boss tett rá magasról, hogy mennyi fizetés járna nekem (és valahogy ezt még az elején sejtettem) magamnak vezetgettem füzetet az ott töltött órákról és a bérről...szerintem ez volt a szerencsém, különben távozásomkor úgy átvágott volna, mint a huzat, de király vagyok. *-* xD Szóval mikor elé töltam a füzetet, muszáj volt neki odaadnia az egyébként is a béka segge alatt lévő fizetésemet. Bár nagyon nem panaszkodok, bérletekre és néhány ruhadarabra futotta...csak éppen félretenni nem tudtam, ami az alapcél lett volna egyébként. >.< Aztán szeptemberben elkezdődött az iskola, de én még mindig úgy voltam vele, hogy egy kis munkára szükségem lesz, hiszen tanév végéig muszáj leszek összekuporgatni valamennyit, hogy ne nulláról vagy neadjisten mínuszról indítsak... Ezért tovább böngésztem a netem lehetséges munka iránt, mígnem rábukkantam egy elég kecsegtetőnek és élvezhetőnek nevezhető munkára. Gyorsan firkantottam egy önéletrajzot és el is küldtem. Másnap már hívtak is, hogy akkor azon a héten szombaton meg is jelenhetek és állásinterjú feeling-gel beszéljük meg a részleteket. Egyébként a szóban forgó meló egy tánciskolának a népszerűsítése, amit én nagyon jónak találtam, márcsak azért is, mert egyébként sem áll távol tőlem ez a vonal. :) Elmentem, felvettek, minden szép és jó volt, a csaj akivel dolgoztam irtó aranyos volt, jól összespanoltunk és azt az időt ami ott töltöttem tényleg élveztem és lelkesen csináltam. De aztán jött a nagy bumm, hiszen az ottani "vezetők", "fejesek" kicsi vérfrissítésen mentek kersztül és rájöttek nagy gondolkodások árán, hogy...izé...a mi munkánkra nincs is szükség. Hopp! Egyszóval leépítéseknek néztünk elébe, és mi sem maradhattunk már ott eme helyen. Ez volt olyan 2-3 hete és most itt tartok munka nélkül, üresedő zsebbel, onnan ahonnan indultam, bár némi tapasztalattal. :)
Az iskola elkezdődött, megindult teljes gőzzel az érettségi propaganda hajrája, tehát már most annyi mindennel sujkolnak, hogy néhányak csak kapkodjuk a fejünket, bár gondolom egyáltalán nem vagyok egyedül, eveznek még páran ebben a csónakban. :) És még csak a szeptember telt el, bár azt kívánom lenne már május, hogy végre túlessek ezen az egészen és egy olyan tábortűz mellett gitározgathassak, ahol az én hőn szerett tankönyveim égnek lassacskán betűről betűre. Azért ezzel még nem rohanok, addig még folyik le egy kis víz a Dunán. :D
Azt hiszem, most erre a terjedelemre futotta az élménybeszámolóból, ugyanis még vissza kell szaladnom az iskolába, hogy megbeszéljük a szalagavatós tánc részleteit...na még az is egy szép baleset lesz. :D
Mostmár komolyan mondom, hogy megerőszakolom magam és többet fogok jelentkezni, nehogy még csekély olvasóközönségem is elpártoljon mellőlem még itt a végén. :DD Harcolok értetek. xD
Byeeeee! :-*